(János evangéliuma 21,15–19)
„Uram, te mindent tudsz, te tudod,
hogy szeretlek téged.”
János evangéliuma 21,17
Miután Jézus meghalt, Péter a többi tanítvánnyal visszatért a Galileai-tenger mellé. Péter javaslatára halászni mentek, de nem fogtak semmit. Amikor csüggedten a partra értek, valaki már várta őket. Jézus volt az, de ők nem ismerték fel. Azt kérte tőlük, próbálják meg újra a halfogást.
Megtették. A háló csodálatos módon most megtelt halakkal, úgyhogy alig bírták kivonszolni. Csak ekkor ismerte fel János az idegenben Jézust. Péter a vízbe vetette magát, úgy sietett hozzá.
Miután ettek a halakból, Jézus így szólt Péterhez:
– Szeretsz engem, Péter?
– Szeretlek, Uram, hisz tudod!
– Szeretsz-e engem? – kérdezte másodszor is.
– Igen, szeretlek! – bizonygatta Péter.
De Jézus harmadszorra is megkérdezte:
– Szeretsz-e engem?
Ekkor Péter elszomorodott, mert eszébe jutott, hogy ő háromszor is megtagadta Mesterét. Ezúttal csendesen mondta:
– Szeretlek, Uram!
Jézus a vállára tette a kezét, a szemébe nézett, és így válaszolt:
– Péter, rád bízom a nyájamat, vigyázz rájuk!
Péter tudta, Jézus megbocsátott neki, és bízik benne. Hűséggel vezette a nyájat, azaz a keresztyének első gyülekezetét egészen haláláig.