(Mózes 2. könyve 5; 7,1–12,42; 13,17–14,29)
Mózes és testvére, Áron, Isten küldötteiként jelentek meg a fáraó előtt, és nagy bátorsággal így szóltak hozzá:
– Istenünk, az Úr azt parancsolja, engedd el Egyiptomból Izráel népét! A fáraó dühösen elutasította a kérést. Mózes és Áron hiába tettek csodát a bottal, a fáraó hajthatatlan maradt. Ekkor sietett segítségükre az Úr. Újabb és újabb csapásokkal sújtotta az országot, hogy megtörje a makacs uralkodó akaratát. Először a Nílus vizét változtatta vérré, majd békák, később szúnyogok meg böglyök seregét küldte Egyiptomra. Az egyiptomiak szenvedtek, de a fáraó nem engedett. Ekkor az Úr dögvészt, majd szörnyű betegséget, ezután jégesőt zúdított rájuk. De a fáraó még mindig konokul ellenállt. Sáskák lepték el az országot, majd három napig sötétség lett. Ez sem hatott.
Jött a tizedik, a legszörnyűbb csapás. Az Úr elküldte angyalát, hogy pusztítson el minden elsőszülött fiút. Csak az a család menekült meg, amely engedelmeskedett Isten parancsának. Leöltek egy bárányt, és vérét az ajtó fölé kenték. Így fejezték ki, hogy ők az Úrhoz tartoznak.
A kérlelhetetlen fáraó fia is meghalt, az uralkodó akarata megtört, elengedte a népet.
Izráel sietve indult útnak Mózes vezetésével a megígért új haza felé.
Alig tettek meg azonban néhány napnyi utat, Egyiptom fáraója meggondolta magát, és serege élén üldözőbe vette a zsidókat. Az egyiptomi gyors harci kocsik a Vörös-tengernél érték utol Izráel népét. A zsidók megijedtek: előttük a tenger, mögöttük fegyveres katonák!
– Bár sose indultunk volna útnak! Mindannyian itt pusztulunk! – jajgattak kétségbeesetten.
Mózes azonban így bátorította őket:
– Ne féljetek! Az Úr harcol értetek! – azzal Isten parancsára felemelte botját, és csodák csodája a tenger kettévált előttük! A nép pedig száraz lábbal kelt át rajta.
Nem úgy az egyiptomiak. Az üldöző sereg bemerészkedett a Vörös-tengerbe, összecsaptak fölöttük a hullámok, és a katonák mind egy szálig odavesztek.
Így váltotta be ígéretét az Úr, és szabadította meg népét az egyiptomiak rabságából.
„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
Mózes 2. könyve 14,14